2012. május 18., péntek

Joghurtos eperkrémleves, avagy hogy kerül a csoki a levesbe?

Az úgy történt, hogy megint hányódott valami a hűtőben. Igen. Eper és natúr joghurt. Kaptam őket ajándékba, és nem nagyon akartak elfogyni. Aztán úgy gondoltam, hogy itt az ideje az eperkrémlevesnek, elvégre csak közelít a nyár. Vagy mi.

Fejben már kigondoltam, hogy mit fogok csinálni, de azért arra jutottam, hogy lecsekkolom mégis, hogy megy ez másoknál. Barátod az internet, begugliztam, hogy eperkrémleves, aztán gyorsan megnéztem, mit talált nekem. Háááát, sok érdekeset. Ezzel kapcsolatos gondolataimat kissé hosszan fogom megosztani.

Ad 1. Egyesek írták, hogy fagyasztott eper. Jáááj, ne tegyük. Ha felolvasztjuk, ha nem, akkor is moslék.  (Bocsánat, de tényleg. És se íze, se bűze, mintha a munkahelyi takanyanya koszosabbik törölgetős rongyát csinálnánk meg. Fúj.)
Ad 2. Eperkonzerv. Könyörgöm, ne vetemedjünk rá. Cukros löttyben úszkálnak szerencsétlen eperdarabok, mély nagy kétségbeesésben.

Vegyünk frisset, és nyugodjunk bele, hogy az eperszezon rövid. Élvezzük ki. Nem novemberben kell eperkrémlevest enni. Vagy teszem azt: augusztusban. (Normális ember novemberben jó kraftos lebbencslevest eszik, augusztusban meg szilvakrémlevest. Epret meghagyjuk május-júniusra.) És ha már vagyunk oly jók, hogy frissen vesszük, akkor magyar epret vegyünk. Annak ugyanis van íze, az ilyen-olyan hiper-szuperekben árult külföldről behozott izéknek csak vízíze van. Leginkább.

Ad 3. Ezt a levest nem kell főzni. A receptek az eper mellé a tej, tejszín, tejföl kombót kínálták különböző arányban és variációban. Én rosszul vagyok annak gondolatától, hogy a tejfölt édesítsem valamivel. (Édes tejföl, brrrr, főleg túrógombócra, még nagyobb brrrr.) A tejszínt meg nem hinném, hogy korszakos ötlet főzés-forralás nélkül bármibe is beletenni. Joghurt: olcsó, jó, egészséges, és ugye magában is nagyon prímán meg lehet enni. (És szerintem édesítést is jobban viseli, mint a tejföl). Tej. Az meg híg, és kész. Attól hogyan lészen valami krémleves??? Na ugye.

Ad 4. Édesítés: találtam olyan receptet, ami fél kiló eperhez 15 dkg cukrot írt. Norbi biztos eret vágna magán. De én is.  Mondom én, mit akar ezzel valaki, hát összeragad a szája ennyi cukortól. Hát bántotta őt szegény eper? Na ugye. Hagyjuk őt - mármint az epret - érvényesülni.

És hogy kerül a csoki a levesbe? Az úgy van, hogy Stahl Judit mindig tesz eperturmixba, epres tiramisuba, epres muffinba, meg mindenféle epres édességbe fehér csokit. Mert szerinte az a párosítás a mennyekben köttetett. És én ebben igazat adok neki. Szóval: ha Judit tehet az epres édességbe fehér csokit, akkor Zsuzsi is tehet a levesébe. (És akkor a 15 dkg cukor már szóba se kerül édesítésként.)

Kezdőknek is ajánlom, de kő hozzá botmixer, vagy turmixgép. Szerezzünk be egyet. Nem nagy beruházás, és sokat segíthetünk magunkon. Például prímán megcucálhatjuk vele nekünk unszimpatikus egyének arcát. De legalább levesfronton jók leszünk, mert nyáron gyümölcslevest, télen zöldséges krémlevest alkothatunk vele, és ha valami nem úgy jött össze, ahogy a szakácskönyvben kinéz, akkor jól megturmixoljuk, és bemutatjuk legújabb újításunkat, a gulyás-krémlevest. :)

Akkor hát:

Joghurtos eperkrémleves

Hozzávalók:

 40-50 dkg friss eper (lehetőleg magyar, zöldséges nénitől) - tisztítás után azért maradjon belőle minimum 35 dkg
30 dkg natúr joghurt - vagyis két normál, 150 gr-os doboz. (Rá vagyon írva.) Natúr. Mondon: natúr. Aki  céklalével színezett, epres joghurtként árult izét merészel használni hozzá, azt felkeresem, és kupán vágom egy telefonkönyvvel.
3-5 dkg fehércsoki (édesszájúság függvénye, aki kevésbé, annak elég a 3 dkg)
1 kávéskanál vanília aroma (pl.: dr. Oetker)
1 cs. vaníliáscukor (Előbbi kettő helyett burzsujok használjanak igazi vaníliarudat, és kapirgálják ki, ami benne van.)
1 citrom reszelt héja - Aki zacskósat merészel venni, azt nemcsak kupán vágom, hanem agyon is ütöm a telefonkönyvvel. Egy db citrom kb. 55 Ft, míg a zacskós rémület 250 Ft. A citrom többi részét aztán utána elhasználhatjuk teába, limonádéba. Aki ilyet nem iszik, az takarítson vele, mert arra is jó.
1-2 teáskanál cukor (ízlés szerint, de ettől több még a teszkós spanyol epernek se kell)
végszükség esetére: pár kanál tej, ha nagyon sűrűnek találnánk (nem fogjuk) :)

Egészségtudatosak édesítsenek mézzel, illetve folyékony édesítővel.


Elkészítés:

1. Fogjuk az eprünket, és lecsumázzuk, kivágjuk a nyomódott, sérült részeket (keveset, azért maradjon is), és folyó víz alatt alaposan megmossuk. Jól lecsepegtetjük, és gyönyörködünk benne.


2. Ha kigyönyörködtük magunkat, akkor epreket beletöltjük abba a kancsóba/mérőpohárba/turmixgépbe, amivel ügyködni fogunk. Botmixelés esetén az alkalmas edény azt jelenti, hogy turbó fokozaton se fröcsög szana meg széjjel az eper. Ha igen, akkor még decemberben is eperszezon lesz nálunk, főleg falon és plafonon. Párás tekintettel emlékezhetünk a nyárra....

Másik: ha már beruházunk botmixerbe, legalább 500-600 wattosat vegyünk. Ami ez alatt van, azzal maximum a meleg vizet lehet összeturmixolni, mert az első darab gyümölcsnél elkezd fejhangon visítani, elakad, aztán klassz amperszagot fog árasztani. Rá szokják írni a dobozra, és gépre is a teljesítményt. Ha nem, kérdezzük meg a szakszemélyzetet. (Képen látszik, hogy enyémre rá van írva. Előző kb. 300-at tudott. Tanulság: a sárgabarackkrémleves betett neki, és kézzel-villával kellett összenyomigálnom a  megfőtt, atom puha bari-darabokat.)

Eperre ráöntjük a joghurtot. Csak a joghurtot. Semmi mást.


Ha ráöntöttük, akkor megnyomjuk a gombot. Alaposan elmixeljük, és nagyjából készen is vagyunk.  


3. Következik az ízesítés. A leveskét először áttöltjük egy szimpatikus kislábosba, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a vanília aromát, és belekapirgáljuk a citrom héját. Kapirgálás előtt citromot alaposan mossuk meg (én meg szoktam kicsit dörzsölni a mosogatószivaccsal), mert szegénykéket felületkezelik valami cucmóval. Ha megmostuk, akkor töröljük szárazra, és nekieshetünk. Kinek kinek ízlés dolga, hogy  mivel: van aki reszelővel szeret szerencsétlenkedni, van aki késsel, mert az izgalmasabb. Én késes vagyok, azzal kaparok. Viszont akármivel is dolgozunk, csak a sárga, külső héjat juttassuk bele a levesbe, mert a fehér az már keserű.

Cukrot ne tegyünk még bele, azt csak csoki után, amennyiben még szükséges. (A képen még csak a vaníliás cukrot szórtam bele a levesbe.)


4. Következik egy igen izgalmas lépés: csokoládé gőz fölött történő megolvasztása. Keresünk egy tálat, fémből. Kereshetünk műanyagból is, de akkor akár a tálat is belecsurgathatjuk a levesbe a csokival együtt. Ha nincs fémtálunk, akkor valamilyen fém alkalmatosságot (kislábas, hegymászós bögre, krumplimosó vájdling), bármi, ami bírja a hőt, és rá tudjuk helyezni egy másik lábasra, anélkül, hogy nagyon belelógna az alja.

A tálba beletördeljük a csokit. Vad keresgélésbe kezdünk. Olyan lábos kell, amire passzol a tálunk. (Nem billeg rajta, nem esik bele, azaz meglehetősen stabilan csücsül rajta.) Ha megtaláltuk, akkor ujjnyi magasan vizet engedünk bele. Több nem kell. Ennyi vízből is príma gőzt lehet csinálni. Azért hevítés előtt ellenőrizzük, hogy a csokis tál alja nem ér-e bele a vízbe. Egyszerű: rátesszük, felemeljük, száraz? Ha igen, lehet odadurrantani neki, ha nem, akkor leöntünk egy keveset, vagy keresünk egy másik tálat a csokinak. Fontos, hogy ne érjen bele a későbbiekben forralandó vízbe a csokis tál alja, mert ha beleér, akkor gyönyörűen odakozmál az egész, és maximum a kuka tartalmát fogjuk "ízesíteni" vele.

Ha minden passzol, akkor feltesszük a vizes lábast magas fokozaton a tűzhelyre, és nekiállunk forralni. (Csokis tál még ne legyen rajta.) Ha vadul forr, akkor levesszük a fokozatot nagyon takarékra, és ráhelyezzük a csokis tálat a fazekunkra.


Folyamatos kevergetés mellett felolvasztjuk a csokoládét. Ne nassoljunk, mert forró. Ujjunkat se dugjuk bele. Uralkodjunk anyai örökségünkön, és álljuk meg a kóstolgatást (hacsak nincs azbeszttel bevonva a torkunk).

Ha ügyesek voltunk, akkor ilyet kell találnunk a kicsinyke fémtálunkban:


Kicsit félretehetjük hűlni (langyosra, ne hűtsük vissza csokivá), de azon melegében is hozzáadhatjuk a leveshez. Ha hozzáadtuk, akkor jó alaposan elkeverjük. Megkóstoljuk a kész levest, és aki úgy érzi, hogy nem elég édes, tegyen hozzá egy-két teáskanál cukrot. (Én spanyol csomagolt epret kaptam, ezért szükség volt némi rásegítésre, de a két teáskanál bőven elég volt.) Ha nagyon sűrűnek érezzük, néhány kanál tejjel lazítsunk rajta. (Olyan nincs, hogy nem elég sűrű. Akkor valahol átvertek minket.)


Ennyi, és nem több. Így is fincsi, de ha bedobjuk pár órára a hűtőbe, akkor az ízek frankón összeérnek.

Aki ad a megjelenésre, az szervírozhat hozzá friss eperdarabokat, vagy pofás tejszínhab-pamacsokat.

Ebből szűk négy adag lesz, de ez nem az a leves, amivel jól kell lakni. Klassz kis étvágygerjesztő, mielőtt nekilátunk a főfogásnak.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése