Ugyebár vannak a gyors receptek, meg a 30 perces ételek, meg a turbó kaják. És itt most nem a Meki-re gondolok. Meg az ételfutárra. (Aki tényleg felgyorsítja a kajákat. Fizikai értelemben.) Hanem azon elmés receptekre, amelyek azt ígérik, hogy sitty-sutty három késsuhintással olyan vacsit lehet tíz perc alatt összehajigálni, hogy Gordon Ramsay elbújhatik mellettünk. Nos. Én is lelkesen próbálkozom. Soha, sehol nem sikerült megütnöm az előírt szintidőt. Vagy pedig meg se próbáltam, mermámmeg megint olyan konyhai ketyeró, vagy alapanyag kellett volna hozzá, ami nékem nem volt, és Tatabánya negyven kilométeres körzetében se tudnám beszerezni. (Az nem járja, hogy delikáteszbolt, meg salotta hagyma, meg Hoisin szósz. Olyan itt nálunk vidéken nincs.) Vagy pedig lett volna, de hát marok aranyért vesztegették a lakótelepi szupermarketben.
Szóval - senkit meg nem bántva - a gyorsaság szerintem főleg a konyhai gyakorlottságon múlik. Például azon, hogy fél kiló csiperke gombát nem egy óráig pucolgat a delikvens, hanem megvan vele bő tíz perc alatt. Vagy képes egyszerre több lábas és fazék tartalmát is kordában tartani, sütő tartalmáról nem is beszélve. Mert ha valamit huszonnyolcadszorra csinál az ember lánya/fia, akkor már megy. Ha meg először, akkor is. Főleg a kukába. :)
Ezen leveskét anyukámtól tanultam. Nem kell hozzá tucatnyi hozzávaló, se különleges konyhai ketyeró, egy lábas tartalmát kell kordában tartani, mégis, ha elkészülünk vele, igen jól fog esni. Télen is, meg nyáron is. Talán Gordon Ramsay-nek is ízlene. Jamie-nek biztosan. És tényleg hamar megvan. Bénáknak is. Töketlen kezdőknek is. Azoknak is, akik életükben először készítenek rántást.
Nálam mindig lapul a kamrában fél literes paradicsomlé (legalább kettő), sűrített paradicsomok (legalább 5-6 darab, különböző kiszerelésekben) és hagyma. "Kisalakú" tésztát meg mindig tartok otthon, mert szinte minden levesbe passzol. Nem árt ezen motyókat raktározni a kamrában, mert így minimális bevásárlással is tudunk valamit alkotni, pl. paradicsomos káposztát. Vagy teszem azt: paradicsomlevest. :)
Nos, jöjjék:
Paradicsomleves
Hozzávalók:
fél liter paradicsomlé (tudjuk, a dobozos, és lehetőleg ízesítetlen) - mocsok mázlisták kunyeráljanak nagyitól/anyától/mániákus barátnétől fél liter házilag eltett paradicsomlevet
1 kis konzerv sűrített paradicsom (70 gr) - ha nincs otthon konzervnyitónk, akkor vegyünk egyet, addig is van üveges sűrített pari (80 gr)
1 kis fej hagyma fele
2 evőkanál olaj
1 csapott evőkanál liszt (egészségtudatosaknak: teljes kiőrlésű liszt)
1-3 evőkanál cukor
fél teáskanál só
frissen őrölt bors
2-3 bazsalikomlevél vagy zellerzöld (elhagyható)
3-5 dkg csigatészta, betűtészta, eperlevél tészta, vagy rövidre tördelt cérnametélt
Elkészítés:
1. Kikészítünk mindent a kezünk ügyébe, és kimérünk mérőkancsóban fél liter hideg vizet. Azt is odakészítjük, hogy gyorsabban haladhassunk. Hagymát megpucoljuk, félbevágjuk. Aztán keresünk egy kisebb fajta fazekat, ami képes befogadni az egy liternyi folyadékot, és fedője is van. Megvan? Jó.
Odadurrantunk a platnyinak 6-os vagy 7-es fokozaton. Fazekat ráhelyezzük a lángra/forró tűzhelyre, és belecsurgatjuk az olajat, majd kissé megforrósítjuk. Ugyanis világos rántást fogunk készíteni. (Hőfokot szokásos módon, kéz-közelítéssel, de nem kéz-rátétellel ellenőrizzük.)
Ha az olaj megmelegedett, akkor beleszórjuk a lisztet. Akkor jó, ha kicsit sistereg. Elkeverjük, és egy-két percig kavargatva pirítjuk. Akkor jó, ha kicsit "bugyborékol", de azért égett szagot ne árasszon.
2. Kényes művelet következik: rántás felöntése hideg vízzel, anélkül, hogy ordenáré nagy csomókat generálnánk. Nekem a hirtelen-beleöntöm-módszer nem működik. Komoly csomóvadászatot kellett mindig indítanom fakanállal, habverővel vad káromkodások közepette. Nem volt hatékony. Akkor találtam ki, hogy én biza nem öntök, hanem cseppenként csurgatok. Ehhez le kell húznom a tűzről a fazekat, mert ha rajta hagyom, akkor legfeljebb a szénmorzsákat öntözgethetném nagy lelkesedéssel.
Szóval: ha rántást megpirítgattam, akkor tűzről lehúz, hideg vizet kancsóban egyik pracliba fog, másikkal folyamatosan dolgoztatom a fakanalat. Nagyon keveset beleönt, jól elkever, megint beleönt, és ismét jól elkever. Minden elkeverés után legyen teljesen homogén a massza.
Ha beleöntöttünk apródonként vagy másfél decit, akkor elmúlt a csomóveszély. Hozzá lehet adni a maradék vizet is.
Ha mindezen gondos és aprólékos ténykedésünk ellenére csomós lett a szmötyink, akkor vad habverőzéssel próbáljuk őket felszámolni. Ha ez sem sikerült, akkor vegyük elő kedvenc szűrőnket, és folyassuk át rajta az egész trutyit. A csomómentesített változattal aztán folytathatjuk a főzést.
Anyukám extra tippje: ha csomós lett, akkor fel kell forralni az egészet, jól elkeverni, és láss csodát: eltűnnek a csomók.
Anyukám extra tippje: ha csomós lett, akkor fel kell forralni az egészet, jól elkeverni, és láss csodát: eltűnnek a csomók.
3. Visszatesszük a tűzhelyre a fazekat, beleöntjük a paradicsomlevet, és alaposan elkeverjük.
Következik az ízesítés: beledobjuk a fél hagymát, sózzuk, és leheletfinoman borsozzuk. Sóval óvatosan bánjunk, inkább két-három részletben adjuk hozzá az előírt mennyiséget, és folyamatosan kóstolgassunk. Végül hozzáadjuk a sűrített paradicsomot is, és az egészet elkeverjük. A leveskét lefedjük (mert szeret köpködni), és takarék (villanyos tűzhelyen: 4) fokozaton kb. 10 percig főzzük. Macerálni nem kell, időnként keverjük át, és közben kostólgassuk, hogy kell-e még bele só vagy kevéske bors. (Cukorral még ne támadjuk le, azt csak a legvégén.) Mikor kezd letelni a tízperc, akkor a vége előtt 2-3 perccel adjuk hozzá a zöldet, ha van. Ha mediterránosba akarjuk fordítani, akkor bazsalikomot adjunk hozzá, kevésbé flancosaknak megteszi a zellerzöld is. Én nem szoktam tenni bele semmiféle ződet. Eddig még senki sem reklamált miatta.
4. Közben kimérjük a tésztát. Akinek nincs mérlege, az 3-4 kis marék tésztát szórjon a levesébe. Ha mérjük, ha nem, belezuttyintjuk a tésztát a levesbe, és magasabb fokozatra kapcsolunk.
A tésztának ugyanis - mintha csak vízben főznénk - forrásban lévő folyadék kell. És ezt kicsit sűrűbben kell kevergetni, mert levessel együtt könnyen leragad, igazán gusztustalan iszapot képezve fazék alján. A tésztának fajtától függően 3-4 (cérnametélt) vagy 8-12 (összes többi) perc kell. Minden esetben kóstoljuk meg, hogy puha-e. Sokszor még 10 perc forralás után is ropog a közepe. Ha a tészta teljesen megpuhult, és nem ropog a fogunk alatt, akkor megvagyunk.
Nagy tésztaforralásba-kevergetésbe az a jó, hogy hagyma garantáltan szétesik a levesben, és szedegethetjük kifelé a darabokat egyesével. Klassz muri, főleg azért mert hagyma paradicsomlétől síkos, forró, és annyira megfőtt, hogy szakad is.
5. Ha mindennel megvagyunk, és hagyma-halászatot is sikeresen teljesítettük, akkor a még forró levest ízesítjük a cukorral. Ízlés dolga, ki mennyit rak bele, viszont nagyon édesszájúak bírják ki, és ne tegyenek többet öt evőkanálnál. Már az is szájösszeragasztós fokozat. Ha vendégeknek készítjük, akkor elég egy, maximum két evőkanál, aztán cukrozzon mindenki úgy, ahogy a szervezete kívánja.
Egészségtudatosak használjanak folyékony édesítőt, de mézre még ők se vetemedjenek.
Ha mindent jól csináltunk, akkor bő 30-35 perc alatt, kényelmes tempóban tényleg rittyentettünk egy klassz kis meleg levest. Ha egy órán felül teljesítettünk, akkor dolgozzunk még az ügyön, és tanuljunk meg villámgyorsan kinyitni egy sűrített paradicsom konzervet.
Szűk négy adag lesz belőle, de laktatós, és simogatóan meleg a gyomornak. Elfogult vagyok vele szemben, gyakorlatilag hetente tudnám enni. Valószínűleg azért, mert ez volt az első leves, amit el tudtam készíteni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése