2012. május 8., kedd

Spenótos túrós tészta, avagy hogyan főzzünk 80 forintból ebédet

A dolog úgy történt, hogy dugig van a fagyasztó ilyen-olyan lefagyasztott maradékokkal, (pl. húsvétról el nem fogyott túró), meg hányódott a hűtőben 7 dkg (megmértem!) friss spenót, kicsi darab szalonna (az mindig hányódik, kolbászcsücsökkel egyetemben), és unatkozott a polcon 25 dkg tojásmentes nagykockatészta. Meg vettem ilyen főzős újságot, amiben spenótos-juhtúrós tészta kellette magát. Számba vettem, hogy még kéne vagy 15 dkg spenót, és én is főzhetnék spenóttal felturbózott túrós tésztát. Vessetek meg, nem vagyok odáig a juhtúróért, nem igazán szoktam ilyesmit  főzni.

A lakótelepi tízemeletes tövében van a zöldséges néni, akinél - mikor bekukkantottam hozzá egy szép tavaszi napon - nagy kupacban állt a friss spenót. Kértem 15 dkg-ot, és fizettem érte összvissz 80 Ft-ot. Imádom a vidéki életet. Csupa olcsóság tud lenni. :)

Olyan meg nincs, hogy nem szeretem a spenótot. A friss spenót az egész más történet, mint a menza-spenót, amivel gyerekként traktáltak minket. Adjunk esélyt szegény lesajnált spenótnak, hátha megszeretjük. De legalábbis akkora bicepszünk nő tőle, mint Popeye-nak, ahová aztán gondosan odatetováltathatjuk, hogy "szeretlek, joli!". Csak hogy mindig emlékeztessen minket arra, hogy mily nagyszerű dolog is a spenótos-túrós tészta. :)



Hozzávalók:

5 dkg kolozsvári szalonna (húsos, és füstölt. És könyörgöm, ne a teszkóban vegyük, ahol nájlonban "érlelik", hanem ballagjunk el a henteshö', ahol tucatszám lógnak a szögön.)
20-25 dkg friss spenót (amennyit sikerül a zöldségesnek saccperkábé zacsiba gyömöszölni. Márádhát?) Na. Már. Most. Spenótból kétféle lehet: tavasszal van a zsenge, apróbb levelű változat. Én még novemberben is kaptam anno a telekről spenótot. Bitang nagy levelekkel, ropogós erekkel. Kiirthatatlan. A nagy túlélő, mondhatni. Arról, hogy miért teszünk különbséget e kettő között, majd a főzésnél visszatérek.
25 dkg tészta, az alábbi fajtából: nagykocka, fodros nagykocka, csusza, rövidmetélt, végszükség esetén kis darabra tördelt lebbencs (és lehet durum, tojásmentes vagy soktojásos)
15 dkg tehéntúró (külföldre szakadt hazánkfiai használhatnak helyette ricottát. Cottage cheese-zel ne próbálkozzanak, mert az egy másik buli.)
1 kávéskanál (ez a teáskanál kistestvére) szódabikarbóna (elhagyható)
1 evőkanál olaj (ez a szalonna alá. Ha nem akarunk/tudunk szalonnázni, akkor 1 evőkanál vaj vagy margarin (kb. 3 dkg)
1-2 duci gerezd fokhagyma
2 púpos evőkanál tejföl - külföldre szakadt szegény szerencsétleneknek sour cream, vagy creme fraiche
só - több csipetnyi, szalonnától függően
frissen őrölt bors

a tészta főzővizéhez:
1 teáskanál (tudjuk, a nagyobbik) só
1 evőkanál olaj




Elkészítés:

1. Spenót leszárazása és mosogatása. Kellemes, üdítő munka. Először is: hideg vízben öblítjük le a leveleket, mert ugye a spenótunk hő hatására hamar fonnyad. (Nem célunk őket mosás közben megfőzni.) Másodszor: nagyon alaposan öblögetünk, többször, váltott vízzel, aztán leszárazás után mégegyszer, kisebb adagokban. Fogak alatt orvul ropogó homokszemek tömkelege azért nem annyira vígságos dolog, úgyhogy tényleg legyünk alaposak.

Míg vadul mossuk a spenótot, odatehetjük neki a vizet forrni egy nagyobb lábasban (legalább másfél litert szíveskedjünk odatenni).

Mosás után szerencsére nem szükséges leszárogatni a parajleveleket, mert rövidesen úgyis forró fürdőt vesznek.



Nos. A kétféle spenót. Ha zsengét használunk, akkor az hamar megfő. Ha mákunk van, főzni se kell, mert összeesik a serpenyőben. Mindenki tudja magáról, hogy spenót mely változatáért van oda: nyúl-szindrómás, ezért simán megeszi nyersen, vagy a német háziasszony álcája mögé búvik, ezért ronggyá főzve szereti. Csináljuk, ahogy jól esik. Ellenben: a kései, nagylevelű, bitang spenótot főzzük meg, mert az nem fog a serpenyőben klasszul összeesni. Ha pedig akkora a levél, akkor a középső eret műtsük ki belőle, mert az eléggé kemény tud lenni.
Én főzős-típus vagyok, ezért azt a vonalat viszem tovább itt is.

2. Ha felforrt a víz, akkor beleszórjuk a szódabikarbónát, és utánazuttyintjuk a spenótot. (A nagyon okos szakácskönyvem azt mondja, hogy azért kell a bikarbóna, hogy szép zöld maradjon a paraj. Hát kinek a papné, szerintem kevés embernek kedvenc színe a spenótzöld.) NE tegyünk a főzővizébe sót. De tényleg. Ez még nem a tészta.



Okos szakácskönyv és gasztroújság szerint is maximum kettő, azaz kettő perc kell a parajnak a forrásban lévő vízben, ez alatt kellőképpen összeesik. Úgyhogy órát feszülten figyel, kettő perc letelt, és már vetődünk a mosogató környékére kikészített szűrő felé a kis leveleinkkel, amikor is hideg vízben leöblögetjük, aztán szűrőstül magára hagyjuk a mosogató felett, ahol is békésen elcsöpög magának. Ha túlzottan tocsogna, akkor óvatosan kinyomogatjuk belőle a víz nagyját. Nem kell tökszárazra, de a nagyját tényleg távolítsuk el, különben zöld áradat lesz a serpenyőben.




3. Amíg a spenót lecsöpög, foglalatoskodunk a szalonnával. Aki lelkiismereti vagy egyéb, főleg egészségügyi okokból kihagyja a szalonnát, az ugorja át ezt a pontot. Bár szerintem érdemes elcsábulni, mert a szalonnára jellemző füstölt íz miatt lesz igazán fincsi ez az étel.



Szóval, fogjuk a húsos szalonnánkat, és vékony csíkokra metéljük. Ahogy sikerül. Azért igyekezzünk gyufaszálra emlékeztető csíkokat metélni belőle. Ujjunkból nem kell bele, úgyhogy a késsel óvatosan vagdalkozzunk.



Ha ezen művelettel megvagyunk, akkor előveszünk egy 26 centi átmérőjű teflon serpenyőt, beleöntjük mind az egy evőkanál olajat, és kissé megforrósítjuk (villanytűzhely 6 v. 7 fokozatán).



 A megforrósított serpenyőbe beledobjuk a felcsíkozott szalonnát, és folyamatos kevergetés mellett pörcösre pirítjuk (ha nagyon köpköd, akkor mérsékeljük a fokozatot). Honnan tudjuk, hogy pörcös? Onnan, hogy először áttetszővé válik, ekkor távoznak belőle a finom zsírok, és ezek után elkezd ismét "színt" kapni: fehér, majd kissé aranybarna lesz. Pár perc kevergetés után isteni illatok fognak terjengeni a konyhában, és elősomfordálnak a férfiemberek a nappaliból.

Pörctelen szalonna

Pörcös szalonna

Ha pörcös, meg aranybarna, akkor eldöntjük, mit akarunk a szalonnával. Vagy fogunk egy szűrőlapátot, és kiszedegetjük a serpenyőből a szalonnát, vagy jól benne hagyjuk. Fene se fog szedegetni felkiáltással. Ezt mindenkinek a finnyájára bízom.



Ha a szalonna-kérdésben dűlőre jutottunk, akkor fogunk egy fokhagymaprést, és megzúzzuk a gerezdeket. Ha ügyesek vagyunk, akkor sikerült a fokhagymával elsőre beletalálni a serpenyőbe. Elkeverjük a serpenyőben, de alig fokozaton (2 v. 3). A fokhagyma nagyon könnyen megég, jó keserű tud lenni, ezért elég éppencsak megfuttatni a szalonnazsíron. Stahl Judit szokta volt tanácsolni, hogy keverjünk rajta párat, és amint megérezzük az illatát, akkor vegyük is le az egész hóbelevancot a tűzhelyről.


Szalonnamentes változat esetén a vajat felolvasztjuk, rázúzzuk a fokhagymát, a többi ugyanaz: lájtos fokozaton lájtos keverés.

4. Visszatérünk a spenóthoz: ha kicsöpögte magát, akkor a szánalmas kis kupacot vágódeszkára tesszük, és fellaskázzuk. Nem kell agyon aprítani, csak úgy nagyjából. Ahogy a szép-érzékünk megkívánja. Ne turmixoljuk össze, elvégre tésztaételt készítünk, nem főzeléket. (És a nagyobb darab paraj is ugyanolyan vidáman ragad be fogak közé, mint kisebb.)




A leszűrt, felaprított spenótot belekotorjuk a serpenyőbe, és elkeverjük a már ott helyet foglaló alkatrészekkel.



Hozzákeverjük a masszához a túrót, és ezt is alaposan eldolgozzuk vele.





Ha jól egymásba kavarodtak, akkor hozzáadjuk a tejfölt is.



Az egészet jól elkeverjük (ezen utolsó műveletet már nem szükséges bekapcsolt tűzhelyen végezni, mert aminek meg kellett főnie, az már megfőtt), és következhet az ízesítés. Mivel a kolozsvári szalonna eleve sós, ezért óvatosan fogjunk neki a sózásnak. Én négy körben ízesítettem, mire megfelelőnek találtam: sótartóból kis csipetnyit felcsippent, finoman sóz, utána leheletnyien borsoz, megkóstol, és kezdi egészet elölről. Ne legyünk türelmetlenek, 2-3 kör után előjönnek az ízek. Ha nem vagyunk teljesen biztosak magunkban, akkor kérdezzük meg azt, aki a korgó gyomorral a konyhában lebzsel (mikorleszmárkész? mikorleszmárkész?), hogy szerinte nem kéne-e még bele egy kis só meg bors. Ha pedig senkit nem tudunk megkérdezni, akkor meg mindegy, mert az ember akkor is megeszi azt, amit maga főzött ha a) félig nyers, b) sótól habzik c) aranybarna helyett sötétbarna, és NDK-s brikettre emlékeztet.

Ha ügyesen dolgoztunk, akkor az alábbi kellemesen rusztikus tésztaszósz fog ránk visszanézni a serpenyőből:



5. Amíg pepecselünk a szósszal, addig odatehetünk egy fazék (legalább 2-2,5 liter) vizet forrni a tésztának is.



Ha a víz felforrt, beletesszük a sót és az olajat, majd beleszórjuk a tésztát. 8-12 percig főzzük, leginkább addig, amennyit a csomagoláson feltüntetnek. Ha letelt a megadott idő, akkor kóstoljuk meg, hogy NEKÜNK jó-e, és ha nem, még főzzük 1-2 percig. (Azért igyekezzünk nem szétfőzni német háziasszony módra.) Főzés közben időnként keverjük meg, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor jól leragad az aljára, és ha még beáztatni is elfelejtjük azt a szerencsétlen fazekat, akkor vakargathatjuk az odaszáradt tésztacafrangokat körömmel a lábos aljáról.

A kifőtt és nagyjából lecsöpögtetett tésztát azonnal borítsuk bele a serpenyőbe, és forgassuk össze a spenótos-túrós mártásunkkal.



Készen is vagyunk, frissen a legfinomabb. Ez a mennyiség 2 bőséges, vagy 3-4 kisebb adagra elég (attól függően, hogy kákabélű, vagy beles vendégeink/családtagjaink/barátaink vannak). Természetesen lehet fél kiló tésztával is csinálni, akkor egyszerűen mindenből a dupláját vesszük, de fél kiló spenót megtisztítása és leszárazása nagyjából olyan, mint sajtreszelővel rejszolni: enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas (remélem jól idéztem, thnx Ford Fairlane).



Tálalás:

Ha félretettük a szalonnapörcöket, akkor tálaláskor szedjen mindenki magának, ízlése szerint. Ha gondoljuk, adhatunk mellé plusz tejfölt, szofisztikált mániákus ínyencek pedig hullajtsanak a tetejére kevés parmezánforgácsot. Akárhogy is, szerintem a tavasz egyik legnagyszerűbb ebédje, Popeye ide vagy oda.




2 megjegyzés:

  1. Köszi a receptet. :)
    Ma megcsináltam, némi változtatással.
    Juhtúrót használtam, tejfölt kihagytam és a spenótot se főztem meg külön.
    Amúgy miért kell előtte megfőzni a spenótot? Mert a serpenyőben is gyorsan összeesik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én is most csináltam ilyet először, úgyhogy nem tudom. Gondolom, hogy melósabb legyen. :) Én arra tippelnék, hogy mikor a spenót jól összeesik, akkor szép zöld levet ereszt, eláztatva maga körül mindent, ezért célszerűbb megfőzve, lecsöpögtetve hozzáadni bármihez is.

      Zs.

      Törlés