2012. június 6., szerda

Túrógombóc, avagy mit ne süssünk sütőben

Közkívánatra fellebbentem a fátylat, megosztom a titkot, eloszlatom a setétséget túrógombóc ügyben. Mert amúgy ez egy végtelenül egyszerű, végeredményt tekintve pedig egyszerűen nagyszerű kis őrület. Természetesen ezt is anyukámtól tanultam, és még soha, de soha nem sikerült elrontanom. Könnyen beszélek: gyakorlatilag huszonhároméves korom óta főzöm. (Most ne tessék utánaszámolni, hogy az mikor is volt. Tegnap. :)) 

Szóval: elsőre se rontottam el, másodszorra se, és még soha se. Ellenben a mindmegette.hu olvasóközönségével. Ott egyszer régen - nagyon régen :) - rákerestem arra, hogy túrógombóc, és kiköpött  vagy 52 receptet. (Azóta biztos több lett.) És az összes kommentben mindenki arról sopánkodott, hogy a túrógombóc az jáááááááj, az milyen nehezen elkészíthető eledel, mert a) szétfő, b) kőkemény lesz, c) nemhogy szétfő, hanem gyakorlatilag atomjaira hullik, vagy d) nem lesz rezgősen puha. És még nem ez volt a legjobb, hanem jöttek a jobbnál jobb ötletek, meg a tuti tippek. Nekem két nagy kedvencem volt: az egyik szerint sütőben kell sütni, a másik a hatvanhat féle hozzávalót  javasolta összegyurmázni, majd egy egész éjszakán át a hűtőben hagyni, hogy összeérjen, és akkor másnap tuti kis ebédet lehet belőle rittyenteni.  Volt ott aztán tojásfehérje habbá verése, annak túróba beleforgatása (kezdők réme, garantáltan összetörik), kész gombócok hűtőfürdetése, és egyéb nyalánkságok. Egyebekben a hozzávalók széles skálája között a tejszíntől a krumpliig a tejföltől a ricottáig mindenfélével találkoztam, és időnként - bevallom - fetrengtem a röhögéstől. És ami legmeglepőbb volt számomra, pont az egész éjszaka-hűtőben-dermesztem-szegény-túrót volt a bénák nagy kedvence, maga az orákulum. Jáááj, anyám.

Még az első munkahelyemen sokszor vittem ezt ebédre, és kolleganőm, Niki belekukkantott a dobozba, hogy mit eszek. Mondom: túrógombócot. Mondta erre: azt ő is szereti, meg a barátja is, dehát ő meló után neki nem áll krumplit hámozgatni, főzögetni, aztán tésztát gyúrogatni belőle és megtölteni túróval. Erre én: ez nem az a gombóc, és tök egyszerű. Odaadtam neki a receptet. Még aznap este megcsinálta. Háromszoros adagot, és közlése szerint mind elfogyott. Szóval biztos nem sikerült neki olyan rosszul. Azóta ugyanis házasok, és van két gyerekük is. :)))

Nem kell hozzá sok minden, csak klassz kis tehéntúró, közepes adag önbizalom, és fahéjas porcukor. Édes tejfölt felejtsük el. Szerintem a rosszul sikerült gombócokat álcázzák vele. Utálom, mikor étteremben kihozzák, és szegény gombóc vastag tejfölréteg alatt csicsog. És aki nem szereti az édes tejfölt? (Mint én, aki még a gondolatától is rosszul van...)

Amúgy ezzel a kajával úgy vagyok étteremben, mint anyukám a húslevessel. Mindig rendelek, és aztán kénytelen vagyok megállapítani, hogy én biza jobbat csinálok. Aki nem hiszi, járjon utána.

Nos hát, szerintem ez az orákulum:

Túrógombóc

Hozzávalók:

25 dkg tehéntúró (tehén, juhtúrót meg se hallottam. Ha nem tudunk szerezni tehéntúrót, akkor bele se fogjunk, mert se a ricotta, se a cottage cheese, pláne a mascarpone erre a nemes feladatra nem alkalmas. Külföldre szakadt hazánkfiai megszívták, csak mondom.) - lehet zsíros, vagy félzsíros, kinek ahogy a koleszterinszintje kívánja
1 cs. vaníliás cukor
1 kávéskanál vanília aroma (igen burzsujok utóbbi kettő helyett belekapirgálhatnak egy fél vaníliarudat. Én csóró vagyok, nekem csak a Bourbon vaníliás cukorra futi.)
1 tojás
1 csipet só (kevés, és lehetőleg ne most jusson eszünkbe, hogy csak fokhagymasó van otthon)
1 evőkanál cukor (tegyük bele, kell neki, de többet ne. Édesszájúak se, ők inkább utólag porcukrozzanak, mint állat.)
fél citrom reszelt héja (kicsike citrom esetén belekaparhatjuk az egészet) - ezt se hagyjuk ki, mert enélkül félkarú óriások leszünk
3-4 evőkanál gríz (búzadara, mondom a töketleneknek, és nem a zsemlemorzsa. Kukoricadara se.)
1 evőkanál vaj vagy margarin (kb. 3-4 dkg)
annyi zsemlemorzsa, amennyit a vaj felvesz
2 evőkanál porcukor
1 kávéskanál fahéj

Elkészítés:

1. Veszünk egy mély levegőt. Aztán még egyet. Orrcimpát megrezegtetjük, aki betoji, az tiszta alsót húz, aztán felköti a gatyát. És nekilátunk.


Fogunk egy kellemes méretű tálat, akinek nincs, az fogjon egy mélytányért. Beleborítjuk a túrót. Bele, mondom, és nem mellé. Okos szakácskönyvek szokták írni, hogy törjük át szitán a túrót. Törje a nyavalya. Akinek van, az törje, és ha nagyon akarja, szitálja is. Én nem töröm. Se magamat, se a túrót. (Szerintem ha akarnék, se tudnék Tatabánya 50 kilóméteres körzetében túrótörésre alkalmas szitát felhajtani.)

Fogjuk a tojást, feltörjük, és belezuttyintjuk egy pohárba. (Héját mellőzük belőle.)


Ha idáig eljutottunk, akkor már baj nem érhet. Az egész folyamatban a tojás feltörése igényli a legnagyobb koncentrációt.

Tojást egy az egyben utánaküldjük a túrónak, belezúdítjuk  cukrot, a vaníliás cukrot és a vanília aromát. Meghintjük az egy csipet sóval.





Ha ezzel megvagyunk, akkor hozzáadunk három evőkanál búzadarát. Ne többet első kanyarban. Igazából a dara mennyiségét én a tojás méretéhez igazítom. Ha ultranagy tojatot kapok, akkor felveszi a négy evőkanál darát is. Néha előfordul, hogy még egy halvány ötödiket is bele kell szórnom, de ahhoz már XXL méret kell. Mármint tojásból. Szóval először csak három evőkanállal merészkedjünk beleszórni. Aztán reszelgessük bele, vagy kapirgáljuk bele kiskéssel a citrom sárga héját. Leve nem kell. Az megy a tejába.



Fogunk egy villát, és a cuccost jól összekeverjük. De nem úgy, mintha levest kavargatnánk. Jó erősen a tál vagy tányér aljához nyomkodjuk közben a túrót, hogy összetörjön. (Most aztán törünk. De ehhez elég egy villa is.) Igyekezzünk minél homogénebb masszát alkotni kis kacsóink minden erejével. Ha nagyon lágynak éreznénk a masszánkat, akkor most adjuk hozzá a plusz egy evőkanál grízt. Több nem igazán kell bele. Folyós ne legyen, ha az, akkor a túróval van valami bug, és akárhogy döntjük bele a grízt, sose lesz belőle gombóc.


A kész massza, valahogy így néz ki. Ne ijedjünk meg, ilyenkor még kissé puha, de pihentetés alatt a dara megdagad, és ettől kissé megkeményedik az egész vackeráj.

Eltesszük a cumót pihenni a hűtőbe. A pihenés minimum fél órát tartson, és akinek arra van gusztusa, akár egész éjszakára elfeledkezhet róla. Amíg a túró pihen, neki lehet esni a morzsának.

2. Fogunk egy 26 centi átmérőjű serpenyőt. Akinek csak 24 centis van, az is jó. Belehelyezzük a vajat vagy margarint. Egyesek olajat használnak. Ne tegyük. Olivát meg pláne ne. Extra szűzet meg  még végszükség esetén se. (Egyszer mély kétségbeesésben és olajban kellett megpirítanom a morzsát. Nem vót az igazi. Túl zsíros és túl intenzíven makuka-ízű lett az egész.)
 
Szimpatikus hőfokon megolvasztjuk a vajat. Kinek mi tetszik, aki türelmetlen, az maximumon is dolgozhat, ráérősebbek meg takarékon. Ha a vaj teljesen felolvadt, akkor kezünk ügyébe készítjük a zsemlemorzsát. Itt nem írtam mennyiséget, mert én csak szemre és többszöri nekifutásra bírom eltalálni, hogy mennyi kéne bele. Beleöntök egy keveset, elkeverem, és ha úgy érzem, hogy túl nedves és ragacsos a kulimász, még szórok hozzá egy keveset. Akkor jó, ha már kicsit elválnak  egymástól a morzsa-darabkák,  és nem áll össze egyetlen ragacsos masszába az egész.


Ha eltaláltuk a morzsa mennyiségét, jól összedolgozzuk a vajjal, és elkezdjük közepes, vagy közepesnél kicsit nagyobb fokozaton kevergetni (5, vagy max. 7). A morzsa kicsit cseles, mert nehezen fog beindulni. Ezért sokan jól feltekerik a volumét maximumra, aztán már csak az égett szag, meg az NDK-s brikett, és fekete darabkák jelzik ténykedésüket. Legyünk türelmesek. Lassan kezdi, de aztán egy ponton megunja magát, és veszettül elkezd pirulni. A cél, hogy aranybarna legyen. Folyamatos kevergetés szükségeltetik, lusták megszívták.


Ha ügyesek voltunk, akkor bő 10-15 perc elteltével lesz nekünk ilyenünk. Ha tovább tartana, akkor se essünk kétségbe, mert ugyebár jó munkához idő kell. Morzsát szépen ellapogatjuk a serpenyő alján, mert majd oda szedegetjük a kész gombócokat.

3. Nekiállunk vizet forralni. Minimum 2,5 liter vizet tegyünk oda. Ha jól felforrt, akkor kissé sózzuk meg. Olajat ne csurgassunk bele. Még véletlenül se. 

Ha a víz felforrt, akkor elővesszük a hűtőből a túrómasszát, bevizezzük a kezünket, és nekiállunk gombócokat formázni. Lehetőleg egyforma nagyokat gyártsunk. Ebből a mennyiségből 8-9 gombócot lehet csinálni, ha ügyesek vagyunk. Ehhez dió/golflabda/pingponglabda méretű bogyeszokat formázzunk, és óvatosan pottyantsuk őket a forrásban levő vízbe. A gombócok jól el fognak merülni, és kellemesen oda is fognak ragadni a fazék aljára. Ne essünk kétségbe. Ha mindet belepottyintottuk a forró vízbe, akkor fogunk egy célszerszámot, úgy mint fakanál, és nagyon óvatosan megkeverjük az egészet. Ha egyik másik jobban leragadna, akkor kicsit piszkáljuk meg, de ne essünk neki vadul a fakanállal, mert akkor jól miszlikbe aprítjuk.

Ha a víz nagyon forrna, akkor kicsit mérsékeljük a fokozatot, de maradjon továbbra is forrásban. Kis idő elteltével elkezdenek feljönni a gombócok a víz tetejére. Ilyenkor is érdemes még egyszer óvatosan körülnézni a fakanállal a fazék alján, hogy nem ragadt-e oda valamelyik huncutul, és nem csak akkor szembesülni azzal, hogy "jééééé, hát kettő még ideragadt", amikor kiöntjük a mosogatóba az elhasznált vizet.


Ha a gombócok feljöttek, akkor nagyságtól függően kb. 5-8 percig kell még őket főzni. Azért ha nagyon elkezdenék hullajtani a vízbe a külsejüket, akkor inkább szedjük ki őket, mielőtt apróra esnének szét. Ha a gombócok formázásánál - az egyforma nagyságra törekedve - egy-egy kis darabot valamelyikhez hozzátapasztottunk, akkor előfordulhat, hogy az ilyenkor leválik. Oda se neki, azt is ki lehet szedni, és meg lehet enni. :)

4. A megfőtt gombócokat - lehetőleg egyesével - kiemeljük, úgyahogy lecsöpögtetjük, és a zsemlemorzsába beleforgatjuk. Aki jól felszerelt háztartás, az ezen műveletet szűrőkanállal végezze. Aki kevésbé, annak megteszi egy sima evőkanál is, abból is kifolyik a víz nagyja. Ami véletlenül se jusson eszünkbe: leszűrni szűrőn. Vagy teszem azt: szitán. :)


Óvatosan forgassuk a morzsába, és lehetőleg azonnal. Ilyenkor még nedves, és gusztán rá tud ragadni a pirított zsemlemorzsa, igazán rusztikus és házias kinézetet adva gombócainknak. 

Ha minden jól ment, akkor ilyen kellemes látványt fog nyújtani a serpenyőnk tartalma.


5. Végezetül kicsi szűrőn átszitáljuk, gyömöszöljük a porcukrot, és hozzákeverjük a fahéjat. Tálaláskor adjuk csak az étel mellé, egészségtudatosak fahéjjal hintsék meg a gombócokat.

Frissen az igazi, de még másnap is fogyasztható állagú. Kínálhatjuk desszertként, vagy kraftos levesek után második fogásként. Kevés nagyszerűbb dolog van az életben, mint klassz kis gulyásleves, és utána még klasszabb kis gombócok.


 




 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése