2013. március 23., szombat

Ánizsos almaleves, avagy élet a fahéjon túl

Imádom a gyümölcsleveseket. Télen-nyáron. Újabb és újabb - joghurtos - vizekre evezek velük. Az almalevest többször próbáltam, de sosem lett az igazi. Volt krém változat tejszínnel, többféle gyümölccsel turbózott joghurttal, mézes, cukros, őrölt szegfűszeges. Nem lettek rosszak, nem lettek rosszak, de nem volt az igazi. Valami kis plusz mindig hiányzott.

Szokás szerint térdig gázoltam otthon az almákban, és vészesen közeledett a natúr joghurtok lejárati ideje is (hóvégéről nem is beszélve), amikor meghomályosodtam: teszek bele ánizst, aztán majd meglátjuk. Megláttuk. Azóta csak így készítem, és eszméletlen finom. Ez volt az a kis plusz, ami hiányzott belőle korábban. (Azt most nem részletezem, hogy ippeg a helyes kis fűszertartóim tetejéről türülgettem lefele lelkesen a port, amikor észrevettem, hogy hát nekem hányódik itten ánizs is, há' miért nem használom. Aztán jött a szokásos villámcsapásszerű megvilágosodás, hogy miért ne mehetne belőle egy kevés almalevesbe. Na ugye.)

Imádom a fahéjat, nagyjából minden édes dologba teszek belőle, de van, amikor elfér neki is egy kis plusz segítség. Ánizs jelen esetben magasabb szintre emelte a házias almalevesemet.

Ímhol:

Ánizsos almaleves

Hozzávalók:

65-70 dkg alma (tisztítatlan súly) - szokás szerint: ami éppen otthon előfordul, amit itt-ott rokonylátogatóban ránksóztak, vagy önnön magunk beszereztünk zöldségestől/piacról. Almával engedékeny leszek: beszerezhetjük hiper/szuper/lakótelepi vagy egyéb, kisebb-nagyobb méretű boltból. Jelen esetben sárga almát használtam, nálam ilyen-olyan okokból ez fordul elő nagyobb számban. Nem baj, ha kissé szottyos, úgyis megfőzzük őket. (Sőt, leves, meg süti a legjobb arra, hogy kissé puhulásnak induló almáinkat gyorsan elhasználjuk.)
teáskanálnyi vaj v. margarin (kb. 2 dkg) - olajak felejtősek. Almaleves nem rántotthús.
4 evőkanálnyi cukor - nálam kettő fehér, kettő barna felosztásban. Barna nem karamellel színezett izé, hanem lehetőleg nádcukor (finomítatlan demerara nagyjából minden szupermarkatben/diszkontban beszerezhető). Egészségtudatosak se nagyon vetemedjenek mesterséges édesítőkre, nekik a mézet ajánlom, szintén 4-5 evőkanál mennyiségben.
1 kávéskanál őrölt fahéj
5-6 db egész szegfűszeg - aki nem szeret vele találkozni levesben, az használjon kb. fél kávéskanálnyi őröltet
fél kávéskanál ánizs - ezt kicsit később mozsár segítségével összetörjük, ne egy az egyben hányjuk bele a levesbe (ügyeljünk rá, hogy ne keverjük össze a kinézetében kissé hasonlatos köménymaggal, mint egyszer tette az én emberem. Tojásleveskébe nagy lelkesedéssel majdnem belehintette az ánizsomat, de szerencsére még idejében közbeléptem.)
fél csipet só - igen. Jamie, Judit és Gordon óta tudjuk, hogy minden édes valamibe kell egy pici só, mert az igazán kihozza az édes ízeket. Én aztán hiszek nekik, ezen ne múljék.
1 citrom, leginkább a héja, lehetőleg lereszelve - természetesen zacskós változatot gondosan mellőzve.
2 doboz natúr joghurt (dobozonként 150 gr) - az egészség és egyszerűség jegyében


Elkészítés:

Előrebocsájtom, hogy almalevest készíteni pofonegyszerű, és ugyebár a hozzávalók sem fognak nagy anyagi ráfordítást igényelni. Végeredmény messze meg fogja haladni a belefeccölt munkát és anyagiakat. Időfaktorról most nem is beszélek, harminc percél többet nem kell ráfordítani. (És ebbe már beleértem a hámozást, szeletelést, főzést is. Aki persze annyira béna, hogy kötözésre szorul reszelés/püfölés/késsel való munkálkodás miatt, az számolja rá a plusz kórházi kitérőket is.)


1. Kezdetnek brutálkodunk egy sort: késezünk és törünk-zúzunk. Almákat gondosan megmossuk, kicsit leszárogatjuk, aztán kotrunk éles kiskést. Kiskéssel nekiesünk, gondosan meghámozzuk őket, felezünk, aztán megyedelünk, kikapjuk a magházukat. A negyed almákat nagyjából egyforma, számunkra szimpatikus kockákra/szeletkékre vagdossuk. Ha vékonyak a negyedek, akkor én csak háromba aprítom őket, ha vastagabbak, akkor a negyedeket elfelezem, és nyolcadokat vagdosom háromba-négybe. (Mindig csak az a fránya matek!)



Ha almákkal megvagyunk, és vért se hullajtottunk érettük, akkor gyorsan megdolgozzuk az ánizst. Természetesen legjobb a mozsár. Nem kell ripityára ütni, elég kicsit megütögetni, hogy felszabaduljanak belőle az illatok, aromák. Mozsár hiányában egy tiszta vágódeszkára szórjuk ánizsunkat, és egy nehezebb tárgy (úgymint sodrófa) segítségével kicsit ütögessük meg. Azért a konyhában ne hányjuk szét az egészet, próbáljuk egy helyben tartani őket.



Ennyit az előkészületekről.

2. Keresünk egy fazékot. Fedővel. Lehetőleg akkorát túrjunk, amibe belefér bő két liter folyadék. Turmixolni nagyon nem fogunk, úgyhogy erre nem szükséges plusz helyet hagyni a fazekunkban.

Bemelegítjük a tűzhelyet közepes (villanyoson 5-6) fokozaton, ráhelyezzük fazekat, és belepottyintjuk mind a két deka vajat. Vajat gondosan felolvasztjuk, majd rádobjuk a kínnal-keservvel felvagdosott almát. Kicsit átforgatjuk rajta, de éppenhogy: kettőt kever, aztán jöhet a többi alkatrész.






Az almára rászórjuk a cukrainkat/mézet, az őrölt fahéjat, utánaküldjük a szegfűszeget, az összetört ánizst, végül a lehelethalvány félcsipetnyi sót is.



Fakultatív tevékenység következik: citrom héjának lereszelése. Aki reszelővel szeret tevékenykedni, az még tűzhely bedurrantása előtt reszelje le citromhajat, aztán adhatja a többi ízesítővel az almához. Aki késsel szereti (mint én), az vegye le a melegről a fazekat, és kapargassa bele a gondosan megmosott citromról a héját. (Természetesen reszelés előtt is mosunk, felületkezelés esetén meleg vízzel, szivaccsal. Kezeletlen citromokat elég kissé meglögybölni folyó víz alatt.)

Akár így, akár úgy, citromhéjazás után összeforgatjuk az egészet, pár percig kevergetjük (nehogy a cukor miatt odakapjon), és ha már szép fényesek az almakockák, illetve a cukor sem maradt meg egyben felismerhető szemcsékben, akkor ráöntünk két deci vizet.


3. Lefedjük a fazekat, és takarék fokozaton puhára pároljuk-főzzük az almát. 10-15 percnél ez nem fog többet igénybe venni. Az idő attól függ, hogy harsogóan ropogós, vagy már magától is kissé puhulásnak indult almákkal dolgoztunk-e. Nem célunk az, hogy rommá főzzük az almákat, mert természetükből fakadóan ugyebár nyers formájukban sem szokás szalmonellát kapni a gyümölcsöktől. Ezt tartsuk szem előtt a főzés során. Ízlés dolga, hogy ki mennyire szeretné puhára: van aki nem szereti, ha péppé főzik a gyümölcsöket a levesben, van aki pedig gutaütést kap attól, hogy még gyakorlatilag az eredeti, roppanós formájukban fordulnak elő. Én az arany középutat szoktam választani: felismerhető, de nem teljesen nyers almadarabok, azért kicsit rágni is kell, nemcsak fogínyhez tapasztva nyelvvel összenyomni. (Majd ha egy szál fogunk se lesz, akkor német háziasszonyosan fogom péppé főzni az almákat.)

4. Ha ízlésünknek megfelelő állagúra és állapotúra főztük az almát, akkor a tűzhelyet elzárjuk, a továbbiakban nem lesz szükség rá. Magunk elé rántjuk a fazekat, és a kész almát felöntjük 7-8 deci HIDEG vízzel. Azért hideg, hogy ne kelljen külön hűteni, ennyitől is bőven langyosra hűl.


5. Végső lépésként joghurtozunk. Elővigyázatosságból persze itt is úgy járjunk el, mint habarásnál, nehogy véletlenül a magasabb hőmérsékletű leves jól összekapja a tejterméket.

Szóval: kiöntjük egy szimpatikus mérőkancsóba/edénybe a két doboznyi joghurtot. Segédeszköz (hosszú nyelű kanál) segítségével dobozokat gondosan kitakarítjuk. A joghurtba belemerünk egy-két merőkanálnyit a kész levesből, és alaposan eldolgozzuk. 




A mérőkancsó tartalmát aztán belefolyatjuk a levesbe, és óvatosan - almákat kímélendő - elkavarjuk. Aztán megelégedéssel konstatáljuk, hogy HURRÁ, készen is vagyunk. Természetesen megkóstoljuk, és amennyiben szükséges, akkor kevés cukorral utánaízesítjük.


Aki nem bír az anyai örökségével, az le is turmixolhatja, hogy aztán kis csészében felszolgálja vacsoravendégeknek, hogy ímhol, milyen klassz alma-krémlevest tud ő rittyenteni fél kézzel odakenve.

Négy normál adagnyi leves lesz belőle. Könnyed leves, ezért kicsit erőteljesebb főfogások elé is ideális. Vagy ha csak úgy kedvünk szottyan rá, mert mint tudjuk: napi egy alma az orvost garantáltan távol tartja. (Kivéve, ha menő agysebészeket látunk vendégül vacsorára.)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése