2014. február 2., vasárnap

Fűszeres lencseleves, avagy amikor a szakácsné berág

A fűszeres lencseleves az én fantáziám szüleménye, és leginkább a kényszer szülte. Előzmény: berágtam az itthon fellelhető szakácskönyvekre. Előzmény előzménye: kaptam feladatot az embertől, jelesül, hogy főzzek lencselevest. Én meg adtam magamnak plusz feladatot: materiális válság következtében lehetőleg úgy, hogy ne nagyon kelljen bevásárolni hozzá.

Nos. Ebből az elhatározásból az alábbi problémák adódtak: nem volt itthon semmiféle füstölt húsféle, se csülök, se pulykacomb, és semmiféle füstöléssel valaha találkozott egykori élőállat, vagy annak bármely alkatrésze. A lencsém is közönséges, ún. zöld lencse volt. Nem vörös. Vagy más színű. Mondhatni mezei. Nekiálltam a kis recepteknek: nagyjából mindegyik ugyanúgy kezdődött, leginkább a füstölt csülök/comb, sonka/egyéb hideg vízben való megfőzésével. Ami meg nem így indult, ott egyből vörös lencsét vártak az ember lányától. Meg kolbászt, meg tejszínt, meg sárgarépát, virslit, halott német katonát, finomra reszelt parmezánsajtot, kutyafülét. Oldalast. Ó jaj, miért kell mindent agyonig meg túlbonyolítani, és egyszerű levesfőzéshez egy egész hétvégi nagybevásárlást csapni?

Én egyszerűen szeretem, ezért sarokba dobáltam szeretett könyveim, és szemlét tartottam a kamra meg a hűtő tartalma felett, hogy hogy is állunk. Hát elég cudarul álltunk. Fokhagymát, hagymát, és tejfölt mindig tartok otthon, ezért ezeket gondoltam használni. Ez még nem lesz nagy durranás, gondoltam, kell neki valami extra löket. Aztán megszemléztem a fűszereimet, és megbeszéltem magammal, hogy a lencsének a curry éppen jó lesz. Nem tiltakozott ellene senki. A lencse se. Sőt, imádják egymást. Tényleg.

Az eredményre végtelenül büszke voltam, mert erőfeszítés, extra hozzávalók, nagybevásárlás és füstölés nélkül sikerült laktatós, gyomormelegítő és agyat ellustító levest alkotnom. Pont jó ebben a szomorú időben, így február első napján. De igazából az év minden napján jó lesz. Leginkább valószínűleg újév napján. (Akkor különösen, a karácsonyi horror-kiköltekezésekre is tekintettel.)

Hát akkor elbüszkélkedem vele:

Fűszeres lencseleves

Hozzávalók:

15 dkg lencse - vagy amennyit éppen találunk otthon. Zöld, közönséges. Fellengzősek nekieshetnek vörösből is, ha úgy kívánja a finnyájuk.
1 kisebb, közepes vöröshagyma - aprítani kell, sírósok mérjék fel a mérethez könnyzacskóik kapacitását is
2 nagyobb gerezd fokhagyma
2 db babérlevél - leginkább szárított
1 kávéskanál currypor - ha picit erőteljesebben szeretjük, akkor mehet bele több
1/4 kávéskanál csípős paprika - tudjuk, a pörköltbe használt pirospaprikának nem az édesnemes/csemege, hanem a csípős változata. Aki nem szeret pirospaprikázni, ellenben sznob, az használjon Cayenne borsot. Már itt a vidéki teszkóban is előfordul ilyesmi, úgyhogy a lelkes konyhatündérkék előtt nem lehet akadály csípősre varázsolni a levest.
1/4 kávéskanál őrölt kömény - sznobok, haladók, jól ellátottak próbálkozhatnak őrölt római köménnyel is
1 teáskanál só
frissen őrölt bors
1 kis doboz tejföl  - 175 gr-os, de lehet próbálkozni tejszínnel (nagyjából 1,5 deci), vagy egészen perverzeknek natúr joghurttal (egy 150 gr-os doboz). Bár ez utóbbit még nem próbáltam sűríteni, de egy kis keményítő minden problémát meg tud oldani. Külföldi konyhatündérkéknek jó lesz a mindenféle cream is: single, double, sour, vagy az ottani perverzió, a creme fraiche. Ezekből is kb. két deci, ha súlyra adják 150 és 200 gramm között valahol.
2 csapott evőkanál liszt - egészségtudatosaknak teljes kiőrlésű liszt
2 ek. olaj - leginkább sima napraforgó, ami éppen a kezünk ügyébe kerül

Elkészítés:

1. Nekifeszülünk a dolognak. Válogatni fogunk. Ezt a szívességet tegyük meg magunknak, lentebb majd illusztrálom miért is. A boltiban még nem, ellenben zöldségesnél vásárolt lencse között nem egyszer találtam kicsi kavicsot, egyéb ezt-azt. (Most nem idézem fel rakott kel bejegyzésnél már részletezett rizs esetét a csavarral. Lencsében csavart speciel még nem találtam, de ami késik, nem múlik.) Válogassunk ki a lencsék közül minden, nem lencsének kinéző dolgot, meg a zöldtől sötétebb árnyalatú (sötétbarna, sötétszürke, sötétzöld, fekete) lencseszemeket is. Jó.


az oda nem való dolgok

Ha ezzel megvagyunk, akkor áztatunk. Fogunk egy közepes méretű tálat, jénait, fazekat, mindegymit, csak mélysége legyen. Teleengedjük hideg vízzel, és belepotyogtatjuk a kiválogatott lencséket. Klassz. Ha ezzel megvagyunk, akkor magára hagyjuk a tálat, és 2-3 órán át áztatjuk a lencsét. Már most mondom: a lencse nem bab, nem kell neki egész éjszaka ázni. A szakácskönyveim 2-4 óra közötti áztatást írnak általában, és saját tapasztalataim szerint is elegendő ennyi.

Ha a lencse kiúszta magát a tálban, akkor szűrőbe öntjük, és hideg folyó víz alatt többször leöblítjük. Megerősítésként: az áztatást és öblítést hideg vízben végezzük. Okos szakácskönyv is mindig hideg vizet ír eme tevékenységre, én meg igazat adok neki. Öblögetést én a tésztaszűrőmben szoktam megoldani, mert utána jól ott lehet hagyni az egészet, hogy kellemesen elcsöpögjön magának.

2. Ha a lencse szalonképes, akkor nekiállunk az érdemi résznek. Kellemes sírással indítunk, mert elsőként felaprítjuk a hagymát, minél apróbbra. A szabály az, hogy nincs szabály, aki akarja, bevetheti az aprítógépet, aki meg nem szereti a hagymadarabokat a levesében, az szívassa meg magát a reszelővel, annak is az aprólyukú oldalával. Ha elintéztük valamilyen formában a hagymát, akkor megforrósítjuk egy közepes méretű fazékban mind a két evőkanál olajat. Ha elég forró az olaj, akkor rádobjuk a hagymát, és hőfoktól, illetve saját képességeinktől függően pároljuk, pirítjuk, vagy szénné égetjük őket. Törekedjünk előbbiekre, és igyekezzünk minél kevesebb anyagveszteséggel puhára párolni a hagymánkat.


Pár perces hagyma-kevergetés után a fazékba öntjük a leöblögetett és lecsöpögtetett lencsét, és alaposan átforgatjuk a hagymás olajon. Ha ezzel is megvagyunk, akkor nagyjából egy liter hideg vízzel felöntjük a lencsét.



3. Következhet a fűszerezés. A fokhagymákat nagyobb darabra vágjuk, és vígan utánahajítjuk a kettő darab babérlevélnek. Fokhagyma is szabadon választott program: lehet reszelni, aprítani, préselni, nagyobb darabokra vágni, vagy brutál módon konyhapulton tenyérrel/nagykés lapjával kilapítani. Ezt mindenkinek a finnyájára, vagy éppen a tesztoszteron szintjére bízom. Beleadagoljuk a levesbe a curryt, az őrölt köményt, és a csípős pirospaprikát is, megsózzuk, és a végén borsozzuk.


Ha ezzel megvagyunk, akkor maximumra tekerjük a tűzhelyet, és felforraljuk az egészet. Ha felforrt, akkor azonmód takarékra is tesszük a tűzhelyünket, és fedő alatt 35-40 perc alatt puhára főzzük a lencsét. Időnként vessünk egy-egy pillantást a fazékba, mert az elfövő levet pótolni kell. Azt, hogy a lencse készen van-e, természetesen csak empírikus úton tudjuk megállapítani, ezért mindenféleképpen kóstoljuk meg. Anne Burrell mondta (igaz, ő babnál), hogy meg kell kóstolni öt szemet, és ha az mind puha, akkor jó eséllyel puha minden szem lencse (bab) a fazékban. Ha még ropog, akkor főzögessük tovább a fedő alatt, és kellemes kiegészítő elfoglaltságként időnként pótolgassuk a vizet is.

4. Amíg a lencse megfő a levesben, addig elfoglaljuk magunkat a habarás egy részével. Fogunk egy kancsót, vagy mérőpoharat, és beleborítjuk az egy doboz tejfölt, vagy a szívünknek kedves tejterméket. Hozzáadjuk a két evőkanál lisztet, és az egészet jó alaposan eldolgozzuk. Ne maradjanak liszt-golyók, göbök, csomók a tejfölben.



Ha megpuhult a lencse, akkor kezünk ügyébe készítjük a fazekat, meg egy merőkanalat, és nekiállunk hőkiegyenlíteni. Két-három merőkanál levest (lehetőleg lencseszemek nélkül) hozzáadunk a tejfölhöz, és segédeszköz (leginkább habverő, de alulfelszerelteknek kanál) segítségével alaposan elkeverjük.



A kancsó tartalmát ezt követően visszaöntjük a fazékba. Néhány óvatos keverés itt is jár a kanállal, vagy habverővel. Fazekat visszaköltöztetjük a platnyira, és maximum fokozaton pár percig forraljuk a levest, amíg kicsit besűrűsödik a leve. Kész is vagyunk, már csak a kóstolás, és némi utánízesítés következik.


Aki gondolja, az le is turmixolhatja a leveskéjét krém-levesnek. Ezzel el lehet tüntetni trehány habarás nyomait, és lehet lelkendezni, hogy mi aztán tudunk lencsekrémlevest, fél kézzel odakenve.

A leves bő négy adag, vagy hat kisebb-normál adag lesz. Én nem szoktam turmixolni, csak feltálalni így, a maga rusztikus valójában. Ha valaki krém-levesnek szeretné, akkor lencsefőzés közben két kisebb szem krumplival adhat további tartást a levesének. Lehet fűszerezni másképpen is, szerintem a lencse nem fog tiltakozni ellene. Csak egyet tegyünk meg a kedvéért, és a mi kedvünkért: ne gyalázzuk meg mindenféle füstölt ízű leveskockákkal. Akkor már inkább főzzünk bele egy adag malacot. Vagy reszeljünk a tetejére két-három csipet parmezánt.